Az egyik legnehezebb dolog megtalálni az egyensúlyt két embernek, hogy nagyjából azonos időben érezzék felkészültnek magukat a döntésre, "megfelelő-e" a kapcsolat a házasságra.
Amikor megkérdezek egy férfit, hogy van-e partnere, és azt mondja hogy három éve együtt él valakivel, az automatikus továbbkérdezésem az, hogy el akarja-e venni a nőt feleségül?Múltkor egy pasi azt válaszolta egy ilyen kérdésre, hogy: ha így jól működik, miért rontsuk el?
Na itt már mellébeszélés van.Miért? Mert amikor az ember szerelmes, vagyis annyira vonzódik a másikhoz, hogy a hibáin felülemelkedve hozzá akar tartozni, akkor HOZZÁ AKAR TARTOZNI! Nincs mese!
Ugyanez van a gyerekvállalással.Ha bármelyik fél halogat, hogy majd ekkor meg akkor, meg tervezzük be, akkor már valaki gondolkodik!Pedig nincs min gondolkodni.
Nincs ideális helyzet, amire várni kéne az érzelmeken, az ösztönökön és az odatartozás vágyán kívül!
Miért fél valaki a házasságtól?
Mert az egy döntés, hogy: nem keresek tovább, döntöttem, Te kellesz Bébi!Tudni kéne hogy mi alapján vagyunk képesek dönteni.Van-e belső útmutató?
Ha ezt a döntést nem "vágyja" valaki meghozni, akkor még nem biztos abban, hogy a másik az "igazi", vagyis még keres.
Ennyire egyszerű.
Az élet nem annyira bonyolult, mint amennyire mi bonyolítjuk.Nekem sokan mondják, ügyfelek, hogy: Márti, ez egy nagyon bonyolult sztori, ehhez el kéne mesélnem eztmegezt, hogy megértsd...
Én meg meg szoktam állítani a mesélést, mert ez mind a bal agyfélteke szüleménye.
A RIZSA!
A "bonyolult helyzet" fogalma a halogatás a döntésre.Például amikor az ember szeretői státuszban van, és várja, hogy a vágyott férfi, vagy nő döntsön.A huszas éveinkben még lehet hogy tapasztalatlanok vagyunk, mert nem érezzük a szempontokat, hogy mit is keresünk, mi a fontos.
Ezért lehet, hogy tapasztalatlanságból elszalasztódik az egyik "IGAZI"
Mert abból is több van ám!Nincs egy nagy Ő. De vannak Nagy Ő-k.
Sőt!Ha elszalasztjuk az "Igazit", akkor tudattalanul keresünk egy hasonlót.
Akivel ugyanaz a tanulni való, ugyanazt a hatást váltja ki.Hasonló karmikus feladattal lát el.Mert ez a lényeg.
Nincs jó döntés, és rossz döntés. Csak döntés van!
Rövidebb út van, vagy hosszabb út, amin keresztül el kell jutni valahová.De nem biztos, hogy a legrövidebb út a legjobb.Nem kell biztosíték, hogy biztos hogy jól döntünk-e.Csak maga a döntés fontos, és az azon keresztüli tapasztalás.Utólag lehet rágódni, hogy a fenébe, mért nem a másik utat választottam!
Felesleges.Ha könnyű lenne dönteni, akkor mindig helyesen dönthetnénk, és az marha unalmas lenne.Mert nem fejlődnénk.
Szóval a konklúzió: ne rizsázzatok, házasodjatok, vagy keressetek tovább!
Amúgy a döntés képtelenség a kineziológia módszerével megoldható!
Biztos, hogy egy "jó" kapcsolat koronája a házasságkötés? És az biztos, hogy a házasságkötéssel el lehet "rontani" egy jó kapcsolatot? Szerintem ez két végletes hozzáállás a házasságkötéshez. Véleményem szerint egy jó kapcsolatban, ami igazán harmonikusan működik, teljesen jelentéktelen a házasságkötés bármely végletű felhozatala, hogy miért lenne jó, vagy miért lenne rossz...egyszerűen csak MINDEGY, mert se nem oszt, se nem szoroz abban a kapcsolatban. Ugyanis ez a "házasság" már megköttetett a szívben. :))
VálaszTörlésPapír? Gyűrű? Nászút? .... nekem nem....amit viszont nekem jelent: pecsét a szíven.
Vagyis: rizsa ide vagy oda....akinek fontos, házasodjon, akinek nem, az meg ne! Nem vagyunk egyformák, így magát a "rizsázást" sem húzhatjuk rá mindenkire, ha valamilyen oknál fogva nem kíván házasságot kötni.
Mondjuk akik gyereket akarnak vállalni, azért jó a házasság megkötése papíron is. Persze ezen is lehet vitatkozni, hogy nem fontos, ismerek olyan úgynevezett felvilágosult családokat, ahol az intellektuel tagjai saját nevükön futnak, viszont mikor a gyermekeiket keresztelték, igenis kispolgáriasan oldották meg, az erősebb fél vallásában keresztelték őket.
VálaszTörlés