2012. augusztus 15., szerda

Szeret-ő! vajon hányadik vagy a sorban?

Mit jelent az, hogy valakinek a szeretője vagy?
Ez csak egy szerető érzés hogy szeretsz valakit?
vagy szerepkör?

Szerepkör.
A Feleség is egy szerepkör.
Hol a helyed ennek a családnak a rendszerében?
Igen, van sorrend....
Vagyis, ki jött előbb a család rendszerébe?
Természetesen, a feleség.
Ő a vállalható szerepkör. Mellette döntött a férfi!
Ezt nagyon nehéz elfogadni, megérteni a szeretői szerepben.Hányszor hallottam mindkét oldalt!
Szerető:nagyon szemét a szerelmem felesége, csak kihasználja, érzelmileg zsarolja... blablabla..
Feleség: rámászott a ribanc a férjemre.Azt hiszi szexel mindent meg lehet oldani, persze, mert még fiatal az a kis kurva!
mindegyik álláspont féligazság!
Senki nem akarja tudomásul venni hogy nem tiszta helyzetről beszélünk, és a legnagyobb baj az, hogy úgy kezdett bele valaki egy kapcsolatba, hogy nem zárta le az előzőt!
Zavaros helyzet zavaros helyzetet szül.
Egyszer járt nálam egy nő azzal, hogy három évig volt szeretője a párjának, aki házas volt és hát ugye a gyerekek miatt nem léphetett.Három év után a házasok szétváltak, az ügyfelem és a férfi összeköltöztek.
Mi lett a probléma?hogy a korábbi szerető féltékeny lett, hiszen végignézte a párja csalfaságát, és már nem bízik meg benne többé!hogy lehet ezt visszaállítani?
Sehogy!
Aztán a másik probléma:
... a szerető a nem vállalt, de mégis odatartozó szerepkör. A hálátlan "második"szerep.
Hogy jutsz el odáig hogy válsz másodikká? Úgy , hogy elfogadod, hogy ez jut a sorban.
Ez elsősorban önértékelési probléma, hogy el tudod fogadni, hogy nem vagy első... hanem második.Második?
Azt hiszed átmeneti helyen vagy...
El tudod-e hinni, hogy értékes vagy?
Hogy lehetsz-e főszereplő?
Szerinted jár neked az első hely, az elismerés?
Tisztelhető vagy?
Mind fontos kérdés, és az is, hogy tényleg a második hely-e a szeretőé?
/a sorrend tetszés szerint váltogatható... kivétel a szeretőé/
Első: az anya.
Második: a munka.
Harmadik, a gyerek, vagy gyerekek.
Negyediknek utána jön a feleség.
Ötödik a hobbi, és/vagy barátok...:o)
Végül a szerető.
Tehát ez átlagban az ötödik-hatodik, szint, státusz!
 Miért? csak ennyire vagy alkalmas? érdemes?ötödiknek, hatodiknak, sokadiknak lenni?
Mindenkire tekintettel kell lenned?Miért vagy az utolsó?
Mert Te engeded, hogy ide sorold magad!
Vagyis, magadban nem hiszel, hogy jár neked az első hely!

Kit hibáztathatsz?
A feleség az akadály, aki nem szereti és kihasználja a férfit!?
Vagy a gyerekre fogod: a gyerek miatt nem lehet megváltoztatni a helyzetet...

A gyereknek nincs köze a felnőttek dolgához!
Az apa mindig apa, az anya mindig anya marad!
Ne terheld a gyereket, hogy: miatta nem lehetsz boldog!
A gyerek mindig azt akarja, hogy a szülei boldogok, és hitelesek legyenek!
Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a szülő hitelesen él.Vagyis úgy és azzal akivel akar, akit szeret!
Mit javaslunk a gyereknek boldogtalanul?
Élj boldogabban fiam mint ahogy én tudtam....
Na de ki hallgat erre?

2012. augusztus 13., hétfő

Kell a dolgok mögé nézni?

......gyerekkoromtól fogva úgy éltem, hogy nem kerestem a válaszokat arra, hogy miért történt valami úgy, ahogy.Ez egyfajta bezártságot képez, amit természetesnek vettem.Az, hogy ha valaminek nem akarok a mélységébe belelátni, az nem tűnik problémának, és az sem tűnik fel, hogy képződik egy fal.
Először a felszínes önmagam és a valódi énem között. De ahová én nem jutok be, oda más sem fog tudni bejutni ...Tehát se ki, se be.Van ami kinn reked, van a mi benn reked.
Ez a betegség alapja.

Nekem nagyon hosszú idő volt, amíg rájöttem, ez így nem működhet. Persze meg is kellett betegednem, mert a testi tünetek nagyon jól szorongatják az embert, hogy kénytelen legyen beljebb nézni.Fulladtam.
Hosszú idő kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, nem kell eljutni odáig, hogy valami fájjon ahhoz, hogy akarjon belenézni az elrejtett érzésekbe.Én a kineziológiáról és az egyéb alternatív módszerekről egy szót sem hittem el!

Erős logikus gondolkodásom csak a kételkedésig juttatott el.
Az, hogy nem hiszem el, az egy nagyon egyszerű megoldás.
Egy darabig működik, mert megnyugtat az a gondolat hogy: "engem nem lehet átverni".
De ez nem visz tovább arra, hogy egy másik utat keressek.Általában itt megállít: nem hiszem el.Én itt kénytelen voltam feltenni magamnak a kérdést, hogy az ad-e megoldást, hogy nem hiszem el? Ez bevált-e? És akkor rádöbbentem arra, hogy nem fontos hogy valamit elhiszek-e.kedvenc idézetem Madách Imre Ember tragédiájából -a tanítványaim tudják...:o)- : a tett halála az okoskodás!
Vagyis ne döntsek el mindent elméletben, hanem tapasztaljam meg a folyamatot, hagyjam hogy valami akár másképp is működhessen, mint ahogy a bal agyféltekém meghatározza. Ez nagyon nehéz!
Hagyni! Hogy valami MÁSKÉNT MŰKÖDHESSEN!!!!
nem biztonságos az elmének, nem biztonságos a léleknek. Kockázatvállalás! Huhh, na azt nem szívesen!

12 éve foglalkozom az emberek problémáival, és az elején nagyon kevés férfi kért tőlem segítséget.10-ből talán egy, de lehet hogy rosszabb volt az arány.
Ma már 10 emberből négyen férfiak, akik megengedik maguknak, hogy ne csak kételkedjenek, hanem tovább is gondoljanak ennél.
Természetesen sok logikus gondolkodó nő van, de valahogy a nők előbb keresik a megoldást a problémákra.
Ettől persze nem vagyunk okosabbak, csak talán kétségbeesettebbek...

Ma is tanulom és tanítom az alternatív feltáró és megoldó technikákat.Nincs egy "isteni" módszer!
Csak módszerek vannak.Én úgy gondolok a bennem elraktározott tudásra, mint egy nagy komódra, soksok fiókkal, amikbe igyekszem minél több tartalmat elraktározni, és a megfelelő fiókot kell megtalálni ahhoz hogy az adott problémára megtaláljam a választ.
Nem a módszerekben kell hinni, hanem mindenkinek magában, hogy a megfelelő fiókot képes kihúzni, és kezdeni vele valamit azzal, ami benne van.
Kineziológia, Kronobiológia, Taró, Spirális metódus, Rajzteszt, Rang dröl, vagy Reiki... mindegy. MIND-EGY!


2012. augusztus 11., szombat

Menj?vagy maradj?

Mostanában egyre többen keresnek más országban szerencsét.
Nem lehet Magyarországon rendesen megélni, nincs megbecsülve a szakma, blabablabla...
arra sokan nem gondolnak hogy nem véletlenül születnek  abba az országba, ahova...
Azt mondja a magyar nyelv hogy:szülőföld.
A föld, ahová születünk.A föld, ami a harmadik SZÜLŐ!
Számít? nem számít?
Vajon miért van hogy az ember nem tud beilleszkedni a másik országba?
Miért van hogy a másik ország nem fogadja be azt, aki le akar telepedni?

Mindenesetre amikor mi Szatymazra költöztünk Pestről, és megpróbálkoztunk beilleszkedni a helyi közösségbe, nyíltan megmondták, hogy nagyon sokat kell azért tenni hogy bizonyítsuk, érdemes bennünket befogadni.
Addig a "gyüttment" kategóriába vagyunk sorolva.
El is kellett gondolkodnom hogy kell-e bizonyítanom?
Ez itt országon belül nem ütött szíven, bár meglepődtem:nekem ökumenikus, liberális hozzáállásom van az emberekhez, hiszek az "ártatlanság vélelmében", szóval nem tudtam hogy bizonyítani kell a jó szándékot!.
Mi lehet akkor ha ország váltás is van, meg nemzet váltás!

Sok ügyfelem van aki régóta külföldön él, bármi elakadásuk van, szinte mindig a családi gyökereket kell feltárni: mi elől menekült el, milyen családi tragédiák álltak a háttérben.
Olyan külföldi ügyfél is van nem kevés, akinek az itteni beilleszkedés a probléma.
A kineziológia módszerével könnyen be lehet nézni a rejtett sérülésekbe, ami felerősíti az adott problémákat, és tovább lehet pörgetni a sérülésen az illetőt.
Van úgy hogy az ikertestvéri három szintes karmikus szinkronkapcsolat elől kell elmenni jó messzire./Ez egy kronobiológiai pszichogenetikai törvényszerűség, ami az ikrek egyformaságából adódó nehézség/.
Volt olyan hogy valaki úgy tudta túlélni az édesanyja öngyilkosságából fakadó bűntudatot, hogy elment messzire a probléma színhelyéről a világ másik végére.
Így tudta túlélni, hogy ne kelljen "utánahalni" az odatartozás törvényéből fakadóan.
Szóval van amikor igenis menni kell, amíg meg nem érik benne a megoldásra való képesség.
 Ha már felismeri hogy nem elég túlélni, akkor ki lehet szedni a tudatalattiban rögzült elakadást, hogy szabadon áramoljon az élet!

Szerintem mindenki onnan nyeri a legnagyobb energiát, amelyik szülőföldet választja.
Ezért boldogul nehezen más országban, ahol nem azt az energiát kapja, amire szüksége van.
Valahol mindig idegen marad.
Persze mindig van kivétel, de ez csak erősíti a szabályt...
Kellenek a gyökerek, amikből nyerjük az energiát.Akkor tudunk jól távol maradni, ha a gyökerekből töltekezni tudunk.Vagyis ha a hátország rendben van és ha a külföld nem menekülés.
Ha mindezt lezárjuk azzal, hogy elutasítjuk honnan jöttünk, kitől származunk. akkor nem tud működni az élet.

"Amivel nem vagyunk tisztában azt megvalósítjuk.
Amit megértünk, azon tudunk változtatni!"/idézet Odrobina Mártitól...:o)/

Könnyebb úgy élni, hogy nem keressük a miértekre a válaszokat.
A valóság mindig szenvedtet.Ki akarná ezt?oké, ne nézzünk bele a szaros gödörbe!

A családállítás és a kineziológia módszere egy döbbenetes formája a feltárásnak.nincs rizsa, nincs appelláta, csak tényfeltárás mindkettő!

Hol van az elakadás?az alternatív módszerek erre a kérdésre segítenek választ adni.
... és van lehetőség korrigálni a hibákat!

2012. augusztus 9., csütörtök

Férfias nők-Nőies férfiak!

Mindig szimpatizáltam a meleg társadalommal.
Én nem azt a szeletet láttam, akik "melegfelvonulnak", vagy más szélsőséges megnyilvánulással élnek, hanem a hétköznapi embert, akinek finomabbak az érzékelőik, és ezáltal érzékenyebbek a világra.
Volt, hogy azt mondtam, ez a szimpátia azért van heteroszexuális létemre, mert biztos meleg férfi voltam előző életemben.
Mivel a munkám során sokat kellett ráhangolódnom erre a "más"világra, rájöttem a magam dolgára is, persze mások tükrén keresztül.
Szóval nem meleg férfi voltam előző életemben, egyszerűen csak férfi.
Azok az emberek, akiknek gondjuk van az ebben az életben vállalt szerepkörével, az előző életek lenyomataival kell megküzdeniük.
Természetesen abban a mértékben, amennyire probléma van önmaga jelenlegi helyzetével.

Sok olyan nő ügyfelem van, aki lenézi a női nemet, jobban szidják a nőket, mint a férfiakat.
Sokszor nem barátkoznak nőkkel, szívesebben vannak férfi társaságba, úgymond fiúsítva vannak.
Előfordul hogy egyedül élnek, mert nem tudnak belesimulni egy férfi mellé női szerepbe, vagy nem akarnak gyereket vállalni, de olyan is van, aki elutasítja a nőies öltözködést.
Ez a férfias viselkedés akár a nőkhöz való vonzódássá is válik, így visszatalálva fordított módon a "klasszikus" szerephez.

Gyakran a kronobiológiai képlet is nehezítést mutat, kolerikus, egoisztikus, vagy szenvedélyes adottságú nők!
Sokszor a szexuális életben is gondot okoz, hogy nem tud "befogadó" szerepkört vállalni.
Van olyan férfi, aki melegségét vállalva, vagy nem vállalva jelzi, hogy ő is a férfiakhoz vonzódik.
Náluk az előző életben megtapasztalt női szerepkör lehet az a múlt, amibe visszavágyik.
Nehéz elengedni azt az életet a léleknek, amit jobban élt meg, vagy könnyebben.

A feladatokat a fizikai testtel együtt vállalja a lélek, és nem véletlenül nehéz hozzájutni az előző életek megtapasztalásaihoz, mert megzavarhatja a lélek evilági feladatait.
Ebben a témában hasznos a Spirális Metódus, és a kineziológia, de a családállítás is.
Én mindhárom módszert használom a témában:
- a kineziológia rendszere alkalmas arra, hogy a sejtszintű emlékezetből töröljük azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek nem akarnak a jelen élethelyzettel azonosulni
- a Spirális Metódus azokat a programokat törli, amelyek dominánsan befolyásolják az ebben az életben betöltendő nemi szerepet
- a családállítás a generációs lenyomatokat segít helyreállítani, ahol számít a születési sorrend is, hogy ki helyett kit vártak a szülők.

Egy biztos, hogy az átoperáltatás nem a legjobb módja egy olyan embernek, akinek a teste azt vállalta hogy ebben az életben férfi lesz, és a lelke az előző életének a nőiességét vágyna megélni.
A lélek, ha nem néz szembe az evilági feladatával, következő életében ugyanitt próbálkozhat.
Nem egyszerű helyzet, de mindenkinek a saját vállalása a legnehezebb.

2012. április 26., csütörtök

Túl öreg vagy hozzá…..?

Azt mondja a magyar nyelv, hogy mindent a maga idejében. 
De mikor van mindennek az ideje?
Engem akkor  találnak meg az emberek, amikor rájönnek, hogy az, amit tanultak idáig, vagy ahol dolgoznak, az nem az a szakma, amit csinálni szeretnének…
de hát mit kezdjen az ember ezzel a felismeréssel 30-40 évesen?

Legtöbbször az jön, hogy: 
- amit szeretnék, ahhoz már késő van,
- ahhoz már öreg vagyok,
- nem fogom eldobni amit eddig elértem,
- nem tudnék megélni abból amit szívesen csinálnék
- nem kezdhetek mindent előröl, már eleget tanultam
- már nem tudnám megtanulni
- nincs rá pénzem
- nincs rá időm
- a  párom nem támogatná…
- a gyerekek az elsők
- nem is tudom mi érdekel

Mindez igaz?
Nem!
Félelem a változástól, a kiszámíthatatlantól, a konfliktus helyzetektől.
A hetes ciklusok, mint sorstani törvényszerűségek megmutatják, hogy mire mikor „van itt az idő”

Az első három hetes ciklus a megfigyelésről szól.
Hatásokról, amik a felnőtt világból jönnek, ami alapján elindulunk:
Úgy akarom csinálni, ahogy a szüleim, vagy nem úgy akarom csinálni...

21-28 év között saját kísérletezéseinké a főszerep.
Ezt úgy neveztem el, hogy „Honoluluba bártáncosnőnek” időszak.Vagyis ki kell próbálni magunkat, megkeresni a határainkat, hogy mi fér bele, mi nem fér bele.

28-35 év között kell felismerni, hogy mire van valójában szükségünk a tapasztalataink alapján.
Ez egy takarítási időszak, mint az ötödik a hetes ciklikusságban.
Ez mindenki számára érvényes, és jogos kérdőjel:
Abba az irányba halad az életem, amerre szeretném?
Erre vágytam, amit most csinálok?
Azzal élek akivel szeretnék?
Változtatni igazán jó az 5-6-7-es években /minden hetes ciklus 5-6-7-ik évében/

Ha szembe mersz nézni a valódi problémáddal, rengeteg módszer van, amivel feltárhatóak és korrigálhatóak a rosszul rögzült érzések, gondolatok, elképzelések.
Erre nagyon jó és gyors feltáró módszer a Kineziológia, a rajzteszt, a kronobiológia, a taró, a Spirális Metódus... de bármi, csak keresd a válaszokat a kérdéseidre!
Kérdezz! Felelek!
nefernef@freestart.hu