Legyen keresgélés, hogy legyen megtalálás!

Örülök, hogy sikerült az előző bejegyzéseimmel kis örvényt kavarni.
Egyértelmű, hogy kolerikus énem megnyilatkozásai eleve megmérő erőként szolgálnak... szoktam is mondani az ügyfeleimnek, hogy nem azért jött hozzám, hogy barátkozzunk, hanem hogy segítsek megkeresni neki az elakadásának az okát.Ez meg ugye nyalogatva nem megy!

Szóval vissza a házasság témához.Nem úgy gondolom, hogy ha valakit megismerek, és nem vesz el azonnal feleségül az gáz.Sőt, ellenkezőleg.A párkeresés sok tapasztalattal jár, akár sok partnert is jelent.Egy éjszakás, sok éjszakás...., bármi.Kinek mi fér bele a keresésbe!
Én elfogadom az átmenetileg szélsőséges helyzeteket, ha az azt a célt szolgálja, hogy az értékrend csiszolódjon, vagyis hogy az ember be tudjon állni középre.Mondjuk a 21-28 év közti életszakasz ezt a keresést szolgálja./hetes ciklus/
Mindenkinek jó lenne megismerni a határait, és nem mindig elég a dolgokat "elvileg" érteni, kell a tapasztalás.Egyszer az életben el lehet lopni egy csokit, hogy érezze az ember, hogy jól esik-e úgy megenni.
Jó, nem kell megölni egy embert ahhoz, hogy tudjam, nem érzem tőle jól magam...:o)elég az életben egy-egy olyan határt átlépni, ami megtanítja a saját határainkat.Nem jó félelemből határt megtartani, néha bele kell menni a dolgokból, hogy a tapasztalat alapján meggyőződés legyen...

De én arra is gondolok, hogy a keresgélés arról is szól, hogy közben kikristályosodik az, hogy kit keresek.Nem tudod elképzelni, hogy erről mennyi embernek fogalma sincs.Sok ember magával sincs tisztában, akkor hogy lenne az tiszta, hogy kit keres társnak.És akkor kiköt valaki valaki mellett, huhh, ez is megvan, nem vagyok egyedül.

Telnek a hónapok, évek, és a kapcsolat nem az egymás megismeréséről szól, hanem a lapításról.
És ha felmerül a házasság kérdése, akkor előjönnek a kikerülő állítások sora: "nekem nem fontos a papír", "minek rontsuk el, ha így is működik", "aki megházasodik, elromlik a kapcsolat" stb., stb.
Én azt tapasztalom, hogy aki a megismerés 1, 2, 3-ik évében nem tudja kimondani, hogy :döntöttem, nem keresek tovább, házasodjunk össze, az nem biztos abban, hogy a másik az, akit keres.
Legalábbis van valami fenntartás, feltétel a szeretethez.
Az a tapasztalatom, hogy az ötödik évre már komoly konfliktus van a "nem döntés" mögött.
Ha itt helyrekerül, átértékelődik a probléma, akkor van esély egy házasságra.
A hetedik évben jellemzően már nem az érzelmek, hanem a konvenciók irányítják a házasság létrejöttét, ezért a legtöbbször ezek a későn kötött házasságok hamarabb szétmennek, mint a hamarabb kötöttek.

Amikor azt írtam: ne rizsázzatok, házasodjatok, vagy keressetek tovább, akkor arra céloztam, hogy ha valaki nem akarja elvenni a partnerét, vagy a partner nem akarja kimondani az "igen"-t, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mi hiányzik a kapcsolatból, és ha az nem tehető bele, de nekem az elengedhetetlenül fontos a kapcsolatban, akkor tovább kéne keresni.Hogy mindkét fél lehetőséget kapjon arra, hogy boldog legyen.Legyen keresgélés, hogy legyen megtalálás!
Nem kell alkut kötni, mindenkinek ugyanannyi joga van ahhoz, hogy boldog legyen!

Természetesen tiszteletben tartom, hogy van 1%, akit mindez nem érint, és "egyéb"okból nem házasodik, de a saját szakmai és magánéleti tapasztalatom az, amit leírtam.
Négyszemközt mindenki bevallja azt hogy mi az, ami miatt nem fogja kimondani a boldogító igent, hogy az számára mért nem lenne boldogító.
Az egyik legjellemzőbb a szex hiánya.Vagyis, hogy a fizikai vonzás nem volt, és nincs is meg a kapcsolatban, nem kívánja a másikat.De ez egy külön naaagy téma.