Minek a házasság? anélkül nem jó?

A házasság szerintem sem gyűrű, papír és nászút.Ezek a lényegtelen dolgok.
A házasságkötés szerintem egy gesztus egymás felé, egy döntés, hogy nem keresünk tovább... és mindezt ünnepélyes formában tesszük.Megünnepeljük a szeretteinkkel, és ennyi.

Ez nem olyan nagy dolog, hogy el kelljen utasítani.
A baj ott kezdődik, amikor ennek az ünnepnek elvész a lényege, és kényszeressé, anyagiassá, magamutogatóvá válik.Vagyis személytelenné...

Én kétszer házasodtam, és mindkétszer pont ennyiről volt szó, megünnepeltük a döntésünket.
A házasság az, aminek gondoljuk.Ha rossznak, mert lám mennyien elválnak akkor elutasítjuk.Én csak az öröm részét látom, nekem ennyit jelent.
De szakmámból kifolyólag lehetőségem van megkérdezni az embereket arról, hogy miért nem házasodnak össze?12 év alatt nem akadt egy ember sem, aki nem ismerte volna be, hogy: vagy nem biztos abban hogy a megfelelő emberrel van, vagy hogy a partnere nem akarja megkérni a kezét. Mindenesetre a házasság, mint "végleges" dolog akkor ügy, ha valakinek az elköteleződés megkötést jelent.

A házasság, mint gesztus nem jelenti azt, hogy biztos hogy jó lesz.
Csak azt hogy belevágunk valamibe, hogy vállaljuk egymást.De az is biztos, hogy az együttélések 70 százaléka szétmegy, míg a házasságoknak a negyvenöt százaléka, vagyis az embereknek igenis számít a vállalás, az adott szó.
Én azzal a lelki sérüléssel találkozom gyakran, amit az együttélés kényelme, gazdasági közössége okoz...és mindezzel járó nem-vállalás.
Négyszemközt mindenki felvállalja, beismeri, hogy mi az ami nem elég jó ahhoz, hogy hozzámenjen a másikhoz, vagy hogy megkérje a kezét...
De természetesen kivétel erősíti a szabályt, és remélem nem minden esetben van így, és van, akinek a lelkében megköttetett vállalás valódi.
Mindenesetre kívánom, hogy így legyen!