2011. január 18., kedd

bölcs lelkek

egyre többször találkozom a babavárás problémájával, vagyis hogy nem akar megfoganni a baba...volt már olyan, hogy az orvos megállapította, hogy olyan összenövések vannak a lányban, hogy az orvos szerint sosem lehet gyermeke, és amikor a lány ebben a hitben élve "félrenézett" a családi baráttal, egyből megfogant a gyermek.Mondjuk úgy, hogy átdiffundált az összenövéseken a baba...

Aztán volt olyan is, ahol húsz év meddő házasság után a férfinak mástól fogant meg gyermeke.A feleségének és neki nem volt semmi fizikai problémája, az orvos szerint egyszerűen "allergiás" volt a petesejt a hímivarsejtre... hát így is lehet fogalmazni....
A kineziológia módszere alkalmas arra, hogy kommunikáljunk a leszületett, pocakban lévő babával, és a még le nem született, nem testet öltött lélekkel....

Sokszor azért szeretnénk gyermeket, hogy értelmet adjon az életünknek.Van aki beismeri, van aki nem.Van aki azért akar gyermeket szülni, mert utálja a munkáját, és nem akar többé a munkahelyén maradni.Van aki egyszerűen boldogtalan, és azt hiszi, a gyermek majd boldoggá teszi.Nem akarják felismerni, hogy ez nagy terhet tesz a még meg nem született baba nyakába.Még le sem született, de már felelős az anyjáért.
Sokszor hallom fiatal nőktől azt a frázist, hogy: én már csak a gyermekeim miatt élek!
Kíváncsi lennék, hányan örülnének annak, ha az anyjuk csak miattuk akarna élni, saját maga miatt nem... ?

Vannak nők, akik szerint ez egy "pozitív áldozat" a részükről, valójában nem tudják valamiért megélni a saját fontosságukat.Pedig, ahogy az anyaság  az első három évben valóban egyfajta áldozat a nő részéről, úgy a későbbiekben nem.Csak nehéz visszaállni.Ha már anyává váltunk, túlzott önzésnek hisszük folytatni a saját életünket.Mert már nem merünk magunknak fontosnak lenni... Vagy nem is volt a gyermekvállalás előtt saját életünk...Vigyázat!másoknak megfelelni, mások elvárásai szerint élni:
NEM SAJÁT ÉLET! hanem MÁSOKÉ!
Megtörténik az ellenkezője is: hogy annyira kialakítottuk a komfortot az életünkben, hogy nem akarjuk mindezt feladni.

Egyszer egy sokévi meddőséggel küzdő pár jött el hozzám, ahol az jött ki az oldás során, hogy a mamajelölt fél a szüléssel járó fizikai fájdalomtól.Mindezt át lehet magunkban állítani... ebben az esetben meg is történt, és két hónap múlva meg is fogant a baba...:o)

Ebben a témában még nagyon soKKK van, úgyhogy még majd folytatom....
üdv
a Hajóskapitány

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése