Van választásod?

Én egy rohadt lusta és kényelmes nőszemély vagyok úgy általában....
Tele vagyok szokásokkal, bizonyos komfortérzettel...
És erre rátesz még az a vízöntős-ikrekes öntörvényűségem is.
Mégis, sokszor megerőltettem magam, ha az élet úgy hozta.
Mert AKARNI is nagyon tudok!

-Festettem már tájképet Tati barátnőmmel kocsmafalra este 11-től reggel hatig egy pallóról, amit egy óriás schnautzer kutya őrzött amíg a tulaj vissza nem jött az éppen szülő feleségétől a kórházból...
-Dolgoztam már úgy is, hogy 48 órát ültem a számítógép előtt, hogy kitaláljam hogy működik az a program, aminek nem volt magyar nyelvű könyve, és elvállaltam rá egy rendszeres havi újság szerkesztését....
-Dolgoztam lángossütődében a nyár kellős közepén a balcsiparton rekkenő hőségben, és izgultam, hogy nehogy félre számoljak....
-Volt úgy, hogy nem tudtam hol fogok aludni másnap, de a munkahelyem már megvolt egy Rákóczi téri butikban, ahol kurváknak árultunk "lukas"bugyikat...

Mindig azt gondoltam, hogy az életem majd egyre könnyebb lesz.
De hosszú idő telt el, mire leesett, hogy talán nem erre kell várni, hanem időről-időre be kell vállalni valami nehézséget, ami megerősít.
Ami megadja az ember önbecsülését, azt az érzést, hogy: 
Ezt is meg tudtam csinálni, erre is képes voltam!
Ezért is költöztünk tanyára, mert megértettem, hogy ez nap mint nap megmér.
Hó, sár, gyaloglás, hideg, favágás, mind-mind minket szolgál!
Lehet úgy is hozzáállni, hogy de nehéz, meg úgy is hogy megcsináltam.Megcsináltuk!

Nagyon sok ügyfelemnél fordul elő, hogy amikor kiderül, hogy a problémája fennállásáért csakis ő a felelős, akkor azt mondja, hogy nem akar változtatni, mert az túl sok.
Egyszer jött hozzám egy nő azzal, hogy masszírozzam meg a nyakát, mert nagyon fáj neki
Mondtam, hogy itt valami tévedés lesz, mert nem vagyok masszőr, és különben is utálok masszírozni.
De ha már itt van, szívesen megkeresem az életében azokat a problémákat, amikhez "nyakas"' ragaszkodása van.Mondta jó.
Kiderült, hogy eltartja az alkoholista anyját, alkoholista férjét, tizenéves gyerekét, aki lop-csal-hazudik neki, és emellett van egy nős férfi szeretője, aki pontosan meghatározta a kapcsolatuk határait, vagyis heti kétszeri kefélés és ennyi.És persze utálja a munkáját...
Mondtam, hogy sok sebből vérzik az élete, és hogy nem a saját életét éli.
A kinezben ezt úgy mondjuk hogy úgy érzi, nincs választása!
Mondta hogy nincs is, és hiába mondom, hogy helyre tudná tenni az életét, ez annyira sok változtatást igényelne, hogy neki ehhez nincs kedve, viszont nem lehetne inkább hogy mégis megmasszírozzam a nyakát???
Ennyi sok teher elviseléséhez sok erő kell, mégis az ilyen jellegű élethelyzetben lévő emberek mindig azt mondják hogy nincs erejük változtatni.
Holott a legtöbb erő arra kell hogy benne tudjon maradni ebben az életellenes helyzetben!