Sok indulatot kavar a Valentin nap.
Nem magyar ünnep, meg mesterségesen gyártott, megígymegúgy...
Nekem semmi kötődésem ehhez a szokáshoz, és én is inkább hajlok arra, hogy nem hozzám tartozik.
Épp ezért nincs ezzel semmi elvárásom.
Tegnap, eme jeles ünnepen hazaértünk lánykámmal este, és egy szál vörös rózsával állt férjecském az ajtóban! Nagyon jó érzés volt, meg is hatódtam.Pláne, hogy Lili is kapott egy rózsaszínt...
De miért volt ez ekkora élmény?
Főleg, ha hozzáteszem, hogy a vágott virágot nem szeretem, mert mindig az jut róla eszembe, hogy haldokló élet.Szóval a megfejtés a két agyfélteke munkájában rejlik.
Két oldalon állunk, férfi és nő.A férfiak a bal agyféltekés gondolkodásukkal leginkább abból indulnak ki "gyakorlaiasan", hogy virágot viszek a nőnek.
A nő a maga jobb agyféltekéjével, az ösztönösségével, kreativitásával, szimbólumfejtő képességével nem is látja a virágot.
Csak ez megy be: SZERET! Ennyi a lényeg.
Pont ezért nehéz a két oldalnak megértenie egymást, mert más agyfélteke "súg".
Amikor egy kineziológia tanfolyamon ültem, ahol Daniel Whiteside erről beszélt a szexualitás kapcsán, nagyon szemléletesen úgy "parodizálta" ezt a virágos helyzetet, hogy a nő a jobb agyféltekés gondolkodásával azt várja, hogy a férfi bizonygassa hogy szereti, a férfi meg a logikus bal agyféltekéjével azt mondja, hogy minek bizonygassam, hiszen itt vagyok veled!
Szóval fiúk-lányok! nem az ünnepen van a hangsúly, hanem a gesztuson, amivel mindig teszünk egy kicsit a kapcsolatba.
Hogy időközönként küldünk egy üzenetet a másiknak, egy jelzést, egy kis energiacsomagot, pici figyelmet, amivel tápláljuk a kapcsolatot.
Munkát, energiát mindenbe kell tenni...legfőképp a féltett kincsünkbe, az emberi kapcsolatainkba.
De valóban nem kell ezt Valentin napnak nevezni... ez csak egy lehetőség, egy pavlovi reflex, ha másképp nem megy.Egy telefonba beállított pittyentés.Ennyi!
Kell a rózsa!
Én be tudom fogadni ezt az üzenetet, és örülök annak, hogy ezt a férjem is így gondolja..
Köszönöm Márti!
VálaszTörlésMár csak azért is, mert tegnap hasonlóképp "jártam", mint te.
Ottó, aki vasárnap még kiakadt ezen a Valentin napos dolgon, és megkérdezte, hogy "Ugye mi nem tartjuk?", tegnap este beállított az egyik kedvenc csokimmal, rajta virágokkal. :))
Mert a gesztus ott lapult és a megfelelő pillanatban elő is tudott bújni. És nem az a fontos, hogy virág, csoki, vagy valami más, a lényeg a tett, a gondolat, a szeretet.