Legyen keresgélés, hogy legyen megtalálás!

Örülök, hogy sikerült az előző bejegyzéseimmel kis örvényt kavarni.
Egyértelmű, hogy kolerikus énem megnyilatkozásai eleve megmérő erőként szolgálnak... szoktam is mondani az ügyfeleimnek, hogy nem azért jött hozzám, hogy barátkozzunk, hanem hogy segítsek megkeresni neki az elakadásának az okát.Ez meg ugye nyalogatva nem megy!

Szóval vissza a házasság témához.Nem úgy gondolom, hogy ha valakit megismerek, és nem vesz el azonnal feleségül az gáz.Sőt, ellenkezőleg.A párkeresés sok tapasztalattal jár, akár sok partnert is jelent.Egy éjszakás, sok éjszakás...., bármi.Kinek mi fér bele a keresésbe!
Én elfogadom az átmenetileg szélsőséges helyzeteket, ha az azt a célt szolgálja, hogy az értékrend csiszolódjon, vagyis hogy az ember be tudjon állni középre.Mondjuk a 21-28 év közti életszakasz ezt a keresést szolgálja./hetes ciklus/
Mindenkinek jó lenne megismerni a határait, és nem mindig elég a dolgokat "elvileg" érteni, kell a tapasztalás.Egyszer az életben el lehet lopni egy csokit, hogy érezze az ember, hogy jól esik-e úgy megenni.
Jó, nem kell megölni egy embert ahhoz, hogy tudjam, nem érzem tőle jól magam...:o)elég az életben egy-egy olyan határt átlépni, ami megtanítja a saját határainkat.Nem jó félelemből határt megtartani, néha bele kell menni a dolgokból, hogy a tapasztalat alapján meggyőződés legyen...

De én arra is gondolok, hogy a keresgélés arról is szól, hogy közben kikristályosodik az, hogy kit keresek.Nem tudod elképzelni, hogy erről mennyi embernek fogalma sincs.Sok ember magával sincs tisztában, akkor hogy lenne az tiszta, hogy kit keres társnak.És akkor kiköt valaki valaki mellett, huhh, ez is megvan, nem vagyok egyedül.

Telnek a hónapok, évek, és a kapcsolat nem az egymás megismeréséről szól, hanem a lapításról.
És ha felmerül a házasság kérdése, akkor előjönnek a kikerülő állítások sora: "nekem nem fontos a papír", "minek rontsuk el, ha így is működik", "aki megházasodik, elromlik a kapcsolat" stb., stb.
Én azt tapasztalom, hogy aki a megismerés 1, 2, 3-ik évében nem tudja kimondani, hogy :döntöttem, nem keresek tovább, házasodjunk össze, az nem biztos abban, hogy a másik az, akit keres.
Legalábbis van valami fenntartás, feltétel a szeretethez.
Az a tapasztalatom, hogy az ötödik évre már komoly konfliktus van a "nem döntés" mögött.
Ha itt helyrekerül, átértékelődik a probléma, akkor van esély egy házasságra.
A hetedik évben jellemzően már nem az érzelmek, hanem a konvenciók irányítják a házasság létrejöttét, ezért a legtöbbször ezek a későn kötött házasságok hamarabb szétmennek, mint a hamarabb kötöttek.

Amikor azt írtam: ne rizsázzatok, házasodjatok, vagy keressetek tovább, akkor arra céloztam, hogy ha valaki nem akarja elvenni a partnerét, vagy a partner nem akarja kimondani az "igen"-t, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mi hiányzik a kapcsolatból, és ha az nem tehető bele, de nekem az elengedhetetlenül fontos a kapcsolatban, akkor tovább kéne keresni.Hogy mindkét fél lehetőséget kapjon arra, hogy boldog legyen.Legyen keresgélés, hogy legyen megtalálás!
Nem kell alkut kötni, mindenkinek ugyanannyi joga van ahhoz, hogy boldog legyen!

Természetesen tiszteletben tartom, hogy van 1%, akit mindez nem érint, és "egyéb"okból nem házasodik, de a saját szakmai és magánéleti tapasztalatom az, amit leírtam.
Négyszemközt mindenki bevallja azt hogy mi az, ami miatt nem fogja kimondani a boldogító igent, hogy az számára mért nem lenne boldogító.
Az egyik legjellemzőbb a szex hiánya.Vagyis, hogy a fizikai vonzás nem volt, és nincs is meg a kapcsolatban, nem kívánja a másikat.De ez egy külön naaagy téma.

Minek a házasság? anélkül nem jó?

A házasság szerintem sem gyűrű, papír és nászút.Ezek a lényegtelen dolgok.
A házasságkötés szerintem egy gesztus egymás felé, egy döntés, hogy nem keresünk tovább... és mindezt ünnepélyes formában tesszük.Megünnepeljük a szeretteinkkel, és ennyi.

Ez nem olyan nagy dolog, hogy el kelljen utasítani.
A baj ott kezdődik, amikor ennek az ünnepnek elvész a lényege, és kényszeressé, anyagiassá, magamutogatóvá válik.Vagyis személytelenné...

Én kétszer házasodtam, és mindkétszer pont ennyiről volt szó, megünnepeltük a döntésünket.
A házasság az, aminek gondoljuk.Ha rossznak, mert lám mennyien elválnak akkor elutasítjuk.Én csak az öröm részét látom, nekem ennyit jelent.
De szakmámból kifolyólag lehetőségem van megkérdezni az embereket arról, hogy miért nem házasodnak össze?12 év alatt nem akadt egy ember sem, aki nem ismerte volna be, hogy: vagy nem biztos abban hogy a megfelelő emberrel van, vagy hogy a partnere nem akarja megkérni a kezét. Mindenesetre a házasság, mint "végleges" dolog akkor ügy, ha valakinek az elköteleződés megkötést jelent.

A házasság, mint gesztus nem jelenti azt, hogy biztos hogy jó lesz.
Csak azt hogy belevágunk valamibe, hogy vállaljuk egymást.De az is biztos, hogy az együttélések 70 százaléka szétmegy, míg a házasságoknak a negyvenöt százaléka, vagyis az embereknek igenis számít a vállalás, az adott szó.
Én azzal a lelki sérüléssel találkozom gyakran, amit az együttélés kényelme, gazdasági közössége okoz...és mindezzel járó nem-vállalás.
Négyszemközt mindenki felvállalja, beismeri, hogy mi az ami nem elég jó ahhoz, hogy hozzámenjen a másikhoz, vagy hogy megkérje a kezét...
De természetesen kivétel erősíti a szabályt, és remélem nem minden esetben van így, és van, akinek a lelkében megköttetett vállalás valódi.
Mindenesetre kívánom, hogy így legyen!

Döntés: házasság?

Az egyik legnehezebb dolog megtalálni az egyensúlyt két embernek, hogy nagyjából azonos időben érezzék felkészültnek magukat a döntésre, "megfelelő-e" a kapcsolat a házasságra.
Amikor megkérdezek egy férfit, hogy van-e partnere, és azt mondja hogy három éve együtt él valakivel, az automatikus továbbkérdezésem az, hogy el akarja-e venni a nőt feleségül?Múltkor egy pasi azt válaszolta egy ilyen kérdésre, hogy: ha így  jól működik, miért rontsuk el?
Na itt már mellébeszélés van.Miért? Mert amikor az ember szerelmes, vagyis annyira vonzódik a másikhoz, hogy a hibáin felülemelkedve hozzá akar tartozni, akkor HOZZÁ AKAR TARTOZNI! Nincs mese!
Ugyanez van a gyerekvállalással.Ha bármelyik fél halogat, hogy majd ekkor meg akkor, meg tervezzük be, akkor már valaki gondolkodik!Pedig nincs min gondolkodni.
Nincs ideális helyzet, amire várni kéne az érzelmeken, az ösztönökön és az odatartozás vágyán kívül!
Miért fél valaki a házasságtól?
Mert az egy döntés, hogy: nem keresek tovább, döntöttem, Te kellesz Bébi!Tudni kéne hogy mi alapján vagyunk képesek dönteni.Van-e belső útmutató?
Ha ezt a döntést nem "vágyja" valaki meghozni, akkor még nem biztos abban, hogy a másik az "igazi", vagyis még keres.
Ennyire egyszerű.
Az élet nem annyira bonyolult, mint amennyire mi bonyolítjuk.Nekem sokan mondják, ügyfelek, hogy: Márti, ez egy nagyon bonyolult sztori, ehhez el kéne mesélnem eztmegezt, hogy megértsd...
Én meg meg szoktam állítani a mesélést, mert ez mind a bal agyfélteke szüleménye.
A RIZSA!
A "bonyolult helyzet" fogalma a halogatás a döntésre.Például amikor az ember szeretői státuszban van, és várja, hogy a vágyott férfi, vagy nő döntsön.A huszas éveinkben még lehet hogy tapasztalatlanok vagyunk, mert nem érezzük a szempontokat, hogy mit is keresünk, mi a fontos.
Ezért lehet, hogy tapasztalatlanságból elszalasztódik az egyik "IGAZI"
Mert abból is több van ám!Nincs egy nagy Ő. De vannak Nagy Ő-k.
Sőt!Ha elszalasztjuk az "Igazit", akkor tudattalanul keresünk egy hasonlót.
Akivel ugyanaz a tanulni való, ugyanazt a hatást váltja ki.Hasonló karmikus feladattal lát el.Mert ez a lényeg.

Nincs jó döntés, és rossz döntés. Csak döntés van!
Rövidebb út van, vagy hosszabb út, amin keresztül el kell jutni valahová.De nem biztos, hogy a legrövidebb út a legjobb.Nem kell biztosíték, hogy biztos hogy jól döntünk-e.Csak maga a döntés fontos, és az azon keresztüli tapasztalás.Utólag lehet rágódni, hogy a fenébe, mért nem a másik utat választottam!
Felesleges.Ha könnyű lenne dönteni, akkor mindig helyesen dönthetnénk, és az marha unalmas lenne.Mert nem fejlődnénk.
Szóval a konklúzió: ne rizsázzatok, házasodjatok, vagy keressetek tovább!
Amúgy a döntés képtelenség a kineziológia módszerével megoldható!